A gyerekkor leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése az akut limfoblasztos leukémia, melynek lényege a B-, ritkábban a T-limfociták előalakjainak kóros burjánzása.

A daganatkutatás legújabb álláspontja szerint a tumorok többségében kimutatható valamilyen daganatos őssejthalmaz, mely állandó osztódási képességének köszönhetően biztosítja a tumorsejtek folyamatos utánpótlását. Ilyen daganatos őssejtek a leukémiák eseteiben is fellelhetők. Ezekben a sejtekben a betegségre jellemző kromoszomális rendellenességeket lehet azonosítani (pl. az egyik kromoszómarészlet áthelyeződése - transzlokációja - egy másik kromoszómára). A DNS-állományt érintő elváltozások alapján egyrészt felismerhetőek az elfajult sejtek.

A daganatok kezelése csak akkor lehet sikeres, ha a rendellenesen felszaporodó sejtek eredetét jelentő tumoros őssejteket is elpusztítják. Enélkül hiába tüntetik el a betegség tüneteiért felelős tumoros sejttömeget, mivel az őssejtek hosszabb-rövidebb idő elteltével azt újratermelik. Akkor van tehát esély a végleges gyógyulásra, ha az őssejteket is támadva a daganatot a "gyökerénél fogva" irtják ki.

Tariq Enver tumorbiológus (University of Oxford) munkatársaival egypetéjű ikerpáron (Olivia és Isabella Murphy) végzett vizsgálatokat a leukémiás őssejtek után kutatva. Enverék célja az volt, hogy megtalálják a daganatos elfajulás első lépcsőjét jelentő sejtalakot és feltárják a daganatsejtek evolúcióját.

Az egyik testvérnél akut limfoblasztos leukémia fejlődött ki kétéves korban, míg a másik egészséges maradt. A beteg kislányból kimutathatók voltak a jellemző kromoszóma-rendellenességet (TEL-AML1 génfúzió) hordozó sejtek. Enverék izolálták ezeket, és egerekbe oltva igazolták daganatkeltő potenciáljukat, miután az állatokban is leukémiaszerű tumor fejlődött ki.

Az ikerpárnál lehetőség volt arra, hogy méhen belüli fejlődésük során a rendellenes sejtek átjussanak egyik magzatból a másikba. Bár az egyik kislány még egészséges, a kutatóknak a ő szervezetében is sikerült kimutatniuk a génfúziót tartalmazó sejteket. Ezek nagyban hasonlítottak a beteg gyermekből izolált sejtekhez. Enver pre-leukémiás őssejtnek nevezte el őket, mivel valószínűleg ezek tekinthetőek a leukémia kiindulási alakjának.

Enverék kutatási eredményeik segítségével arra ismagyarázatot adnak, hogy mitől függ a kemoterápia eredményessége, illetve mi eredményezi a betegség kiújulását. Ha a gyógyszerek minden leukémiás őssejtet és előalakot elpusztítanak, akkor tartós gyógyulásra lehet számítani. Ha fennmarad az ilyen őssejtek egy része, akkor várható a betegség kiújulása. Ha a pre-leukémiás őssejtek élik túl a kezelést, akkor is van esély a daganat fellángolására, de ez később és kisebb valószínűséggel következik be, mint az előző esetben. Ha az elméletet a további eredményekkel is sikerül alátámasztani, akkor a leukémiás, illetve a pre-leukémiás őssejtek kimutatása jó lehetőséget biztosíthatna a kemoterápia sikerességének követésére.